+36 44 566-166 hermanszeghiv@gmail.com

Történetünk

A település legkorábbi írásos említése 1314-ben történik egy határjárás során Hermánszegh alakban. 1315-ben a hűtlenség vádjába esett Barsa nembeli Kopasz nádor birtokát I. Károly király Tamás beregi és ugocsai főispánnak adományozta. A korabeli feljegyzésekben megemlítik, hogy a falunak az 1350-es években révje volt a Szamoson. A XV. században azonban már a váradi püspök és káptalan a falu földesura. 1611-ben Mellich Péter és neje kapta meg királyi adományként. Lányunokájuk báró Barkóczy Zsigmond felesége lesz, így Hermánszeg a Barkóczyakra száll. Egészen a XIX. század közepéig az ő birtokuk. Közben a II. Rákóczi György halála utáni zavaros időkben a szatmári német várőrség a falut kirabolja. Érdekesség még a faluról, hogy Szatmár vármegye katonai leírói 1782-85 között feljegyezték, hogy a „kissé magas törzsű tölgyerdő mellett egy településnél folyó Szamos gyakran kiáradt. A (Fehér)Gyarmatról Csengerre egy magányos csárdánál vezető országút az áradásokat kivéve jól járható, a jánki országúton a réteken néhány rossz hidat találtak.” 

Fényes Elek geográphiai szótára a XVIII.század közepi állapotát mutatja Hermánszegnek „Szatmár vármegyei magyar falu a rónaságon 288 lakossal. Nyolc telkes gazda bír 320 hold első osztályú szántóföldet, 33 hold irtásföldet, gyümölcsösei is szépek. A jánki uradalomhoz tartozik.”

 

 

 

 

A Szatmár vármegyei monográfiában Hermánszeg úgy szerepel, mint magyar kis község a Szamos jobb partján. Házainak száma 65, lakosaié 393. Határa 415 hold.

Korábban a Szamos vize teljesen körbefogta a községet és csak egy helyen lehetett kimenni a faluból. A Szamos rendszeres árvizeivel többször részben vagy teljesen elpusztította Hermánszeget. A település mégis újjáépült, megváltozott arculata. Az 1902-es folyószabályozásnak köszönhetően csak az 1970-es nagy árvíz veszélyeztette a lakosságot, azonban a víz lakott területeket akkor sem ért el. Legutóbb az 1998-as tavaszi tiszai árvíz és az azt követő téli hatalmas és hosszantartó havazás és hófúvások miatti védekezés tette próbára a lakosságot. A hóolvadás miatti rendkívüli helyzetben a víz ismét teljesen körbezárta a települést, a fő út víz alatt volt. Így a falu néhány napra el volt vágva a külvilágtól.

 

A község újkori történelméhez hozzátartozik az I. és II. Világháború kirobbanása és a hadköteles korú férfiak bevonulása, amely szinte minden családot érintett. A hősi halottak pontos számáról adat nincs, mert sokan a háborúból hazatérve rokkantan, sebesülten, a háborúban szerzett betegség miatt itthon hunytak el. Így a ténylegesen háborúkban elesetteknek és a háborút megjárt hősöknek állított emléket 2000-ben az önkormányzat a református temető emlékparkjában. A hősi emlékművet társadalmi munkában helybeli mesterek készítették. A megemlékezés virágait, koszorúit a hozzátartozók és az önkormányzat itt helyezheti el.

A régi Hermánszeg 

A falu lakossága a középkorban is magyar volt, idegen népelem a későbbi századokban sem települt meg benne.

A falu mai látképe már a XVII.század végén kialakult, de egy 1865-ös jelentésből kitűnik, hogy régebben egy utcás falu lehetett. A két párhuzamos utcából álló településszerkezet újabb telepítésre utal. A mai Hősök útja az I. Világháborúig csak egy sor házból állt, itt folyt régebben a Szamos. Az új településrészek itt a folyó régebbi árterületén alakultak ki. Lehetséges, hogy a Szamos a falu régebbi, itt fekvő házsorát, esetleg további részeit elmosta és a Hősök útjával párhuzamos Kossuth utca ezután keletkezett a XVIII. század folyamán, vagy még korábban. A jellegzetes telekforma a szalagtelek, soros elrendezéssel. A Hősök útján a régebbi házak az utcától távolabb épültek, a helyi hagyomány szerint az árvízveszélyre tekintettel. Az alsóbb két utcát (József Attila és Ady Endre utca) a mai napig az itt élők partaljaként emlegetik.

A képen paraszt család az 1940-es évek elejéről. Háttérben: 3 osztatú tornácos faoszlopos parasztház látható.

 

A falu lakossága a középkorban is magyar volt, idegen népelem a későbbi századokban sem települt meg benne.

A falu mai látképe már a XVII.század végén kialakult, de egy 1865-ös jelentésből kitűnik, hogy régebben egy utcás falu lehetett. A két párhuzamos utcából álló településszerkezet újabb telepítésre utal. A mai Hősök útja az I. Világháborúig csak egy sor házból állt, itt folyt régebben a Szamos. Az új településrészek itt a folyó régebbi árterületén alakultak ki. Lehetséges, hogy a Szamos a falu régebbi, itt fekvő házsorát, esetleg további részeit elmosta és a Hősök útjával párhuzamos Kossuth utca ezután keletkezett a XVIII. század folyamán, vagy még korábban. A jellegzetes telekforma a szalagtelek, soros elrendezéssel. A Hősök útján a régebbi házak az utcától távolabb épültek, a helyi hagyomány szerint az árvízveszélyre tekintettel. Az alsóbb két utcát (József Attila és Ady Endre utca) a mai napig az itt élők partaljaként emlegetik.

A képen kőtornácos, faragott eresszel ellátott 3 osztatú parasztház fapalánk kerítéssel látható.

 

 

1930-as évek A múlt század végén kialakult három osztatú, általában oldal- vagy körtornácos épülettípus néhány, részben átalakított épülete még megfigyelhető, helyenként szabad kéménnyel, alatta boglyakemencével.

Jellemzőek voltak a díszesen faragott tornácoszlopok, ereszfaragványok. A paraszti gazdaságokban vésett, ritkán festett díszű jármokat használtak.

A népi építészet emlékei a faluban: a Hősök útja 12. szám alatti lakóház ( épült 1874-ben), a Hősök útja 32. szám alatti és a Lehel utca 2. szám alatti lakóházak.

A képen kamasz lányok ünneplő viselete látható az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején

 

 

A faragott fatárgyak között rangos helyet foglalnak el a fejfák, amelyek közül a régi temetőben elkorhadva bár, de néhány még megmaradt.

A képen faragott fejfák láthatók a régi temetőben.